Vöröskaktusz

Nálunk itthon nem divat ez a sütemény, de nagyon sok helyen láttam már a receptet, illetve kóstoltam is többféle változatban. Őszintén nekem annyira akkor nem tetszett. A kishúgom ötlete volt, hogy készítsük el ezt a sütit (nagyon szereti a Fantát), hozta is a receptet, és be is vásároltunk hozzá. A sütemény nagyon finom lett, a túrós krém sokkal jobb annál, mint amire emlékszem. Aki ódzkodik a vajas alapú krémektől, az most vágja sutba az ellenérzéseit, mert a krém tényleg jó! És néha kell vajas krém is. Csendben megjegyzem: margarinos... A sütemény nagyon finomra sikerült, annak ellenére, hogy kifelejtettünk belőle egyet s mást. Az érdem Rozié, ő volt most a cukrász, én csak a keze alá dolgoztam.

Hozzávalók

A tésztához

- 7 tojás (szétválasztva)

- 6 evőkanál cukor

- 2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)

- 6 evőkanál liszt

- 1 csomag sütőpor

A krémhez

- 20 dkg margarin vagy vaj

- 50 dkg tehéntúró

- 20 dkg porcukor

- (reszelt citromhéj - nálunk elmaradt)

- 2 evőkanál vaníliás cukor

A tetejére

- 7 dl Fanta (vagy narancsos üdítőital)

- 2 csomag vaníliás pudingpor

- (cukor - nálunk elmaradt - nem hiányzott, akinek kell 2-3 evőkanál bőven elég)

Elkészítés

A tojások fehérjét habbá verjük, majd "félidőben" hozzáadjuk a cukrot, és kemény habbá verjük. A száraz hozzávalókat összekeverjük. A habhoz forgatjuk a tojássárgákat, majd a lisztes kakaós keveréket. Nagy, határozott mozdulatokkal elkeverjük, majd sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és előmelegíett 180°-os sütőben tűpróbáig sütjük. (Amikor már kezd illata lenni szúrjuk meg, ha a tű tisztán kijön belőle, akkor kapjuk ki.) Hűtsük le.
Míg a tészta sül készítsük el a krémet: a cukrokkal a vajat (margarint) keverjük habosra. A túrót kézi robotgéppel kissé csomómentesítsük (ha valaki homogénre szeretné, annak botmixer), majd elegyítsük a két masszát. Lehet bele citromhéjat tenni, nálunk ez kimaradt.
Ha a tészta kihűlt, kenjük rá a krémet (ne előbb, mert a vaj megolvadna!) és kezdjük el készíteni a felső bevonatot. A pudingport keverjük csomómentesre egy kevés fantával, majd a pudingoknál szokott módon (de tej helyett üdítővel) főzzünk sűrű krémet. Ha elkészült kevergessük egy ideig, hogy krémes állagú maradjon, de ne legyen forró (a vaj miatt), majd ha langyos, kenjük a krém tetejére. Hűtőben gyönyörűen szelhetőre dermed, de a képen éppen "friss" még a süti.
A fényképezésről meg annyit: nem könnyű úgy fényképezni, ha az éhes kistestvér Gollam módjára morogva kommandózik az asztal mögül...

Nem sűrűn csináltam még ilyenfajta desszertet, még a kókuszgolyót is tejporból készítjük, így a kekszporos kakaós száraznak tűnő golyók mindig elriasztottak. Talán a keksztekercs, azt szeretem, de más kekszes sütit nem igen, talán azért mert a háztartási keksz állott szagától ki tudok rohanni a világból. Kollégistaként csináltam már hasonló édességet csokipudingból és kekszből, jól is sikerült. Most a húgommal egy sütinyalókát készültünk készíteni, de végül nem találtunk pálcikát így golyó lett belőle. Nagyon finom volt, és az elkészítése sem ördöngösség.

Hozzávalók

- 1 csomag vanília pudingpor

- 6 dkg étcsokit feldarabolva

- 4 dl tej

- 3 evőkanál cukor

- 1 evőkanál kakaó

- darált keksz, körülbelül 25 dkg

- fehér csokoládé kb. 4-5 dkg

- színes szórócukor, mogyoró, mandula, bármi a díszítéshez

Elkészítés

A pudingot a tejjel és a cukorral a hagyományos módon megfőztem, majd beleolvasztottam a csokit és a kakaót. Annyi darált kekszet szórtam bele, hogy formázható legyen. Golyókat gyúrtam belőle, olvasztott fehér csokival pedig bevontam a tetejüket, majd színes cukorkákkal díszítettem.

No nem az íze miatt, inkább a színei... Persze akinek derogál büszkélkedni nemzeti hovatartozásával és inkább a gasztrotrendet követi, az nyugodtan költse át olasznak. Bár szerintem Magyarország megérdemel egy csigát. A tölteléke kelbimbókrém, szalonna és sajt. A kisebb testvéreimnek nem ízlett, de édesanyámnak és nekem nagyon. Készült egészséges kiadásban is: szalonna nélkül. Úgy is jó volt. A bolti leveles tészta miatt könnyen összedobható sörkorcsolya, vendégeknek ideális. Aki nem szereti a kelbimbót, cserélje ki brokkolira, vagy spenótra, vagy csak szimplán hagyja ki, felvállalva ezzel azt, hogy a magyar mintát lengyelre cseréli.

Hozzávalók

- 1 csomag leveles tészta

- 2 evőkanál tejföl

- 2 kisebb gerezd fokhagyma

- só, bors

- 8-10 szelet bacon szalonna

- 450 g kelbimbó (1 csomag)

- 10-15 dkg reszelt sajt (minél több, annál jobb)

Elkészítés

A kelbimbót lobogó sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, enyhén darabosra turmixoljuk.
A tejfölt kikeverjük a borssal, préselt fokhagymával és a sóval. (Ezzel csínján kell bánni, mert a bacon is sós.)
A leveles tésztát kiterítjük, (ha tömbben van kinyújtjuk) megkenjük a tejföllel, ráhalmozzuk és szétkenjük a zöldségkrémet, ráfektetjük a bacont és megszórjuk sajttal.
Feltekerjük a tésztát, majd 1 cm vastag szeleteket vágunk belőle. Akkor lesz szép a csiga, ha nem egy határozott mozdulattal vágunk, hanem kis apró mozdulatokkal. (Mi erre a jó szó?)
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, 190°-on 20 percig sütjük. (Ameddig pirulni nem kezd.) Melegen a legjobb, ezért ha marad a sütőben pár perc alatt melegítsük fel tálalás előtt.)

Bár talán már a hivatalos szilva-szezon véget ért, a napokban vettünk még egy nagy adag szilvát, aminek egy részéből ez a sütemény készült. Nagyon finom lett, a blogon is látható fantasztikus meggyes sütemény receptje volt az alapja ennek az egyszerű sütinek. Annyit változtattam (a szilva használatán túl), hogy rétesliszt helyett sima lisztet használtam, emiatt nem lett annyira könnyű, de panaszra semmi okom, hiszen rendkívül gyorsan elfogyott.

Hozzávalók

- 1 nagy tojás

- 25 dkg cukor

- 5 dkg puha margarin vagy vaj

- 2 dl tejföl

- 2 dl tej

- 25 dkg liszt

- 1 kiskanál szódabikarbóna

- 10-14 darab szilva

- 1 csapott kiskanál fahéj, 1 evőkanál porcukor

Elkészítés

A szilvákat kisebb darabokra vágtam, majd megszórtam a fahéjas porcukorral. Kicsit elkevertem.
Ezalatt robotgéppel kihabosítottam a cukrot és a vajat a tojással, majd beleöntöttem a tejfölt, majd felváltva adtam hozzá a szódabikarbónás lisztet és a tejet.
Mikor elkeveredett, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a masszát, és rászórtam a szilvadarabokat. 180°-os sütőben körülbelül fél óra alatt pirosra sütöttem. (Érdemes tűpróbát végezni.) Porcukorral megszórva kínáljuk.

Az almát nem szeretem, csakis akkor, ha ropogós, édes de egy kissé savanykás is. A szottyadt, puha, kásás almáktól legszívesebben kimenekülnék a világból. Egy ilyen süteményeknél azonban ezeket érdemes felhasználni, már csak azért is, mert ezeket már senki sem eszi szívesen. Ebben a süteményben azonban remekül szerepelnek! A recept a Reader's Digest-féle Sütés lépésről lépésre című egyik kedvenc szakácskönyvembőlvaló, ám némileg megváltoztattam, ha nem is szándékosan, mert a recept szerint a karamellizált alma után kellett volna maradjon almás karamell szósz, amivel a tetejét le kell csorgatni, ha kész van, nekem azonban egy csepp karamelles szósz nem maradt az almák alatt, így a végén bolti karamell öntettel és tejszínhabbal koronáztam meg a tortát. Alapjába véve nem szoktam görcsösen ragaszkodni a vajhoz, de itt kifejezetten ajánlom a használatát, legalábbis a karamellizáláshoz mindenképpen, mert margarinnal büdösebb lesz, és kiválik belőle az olaj, ami nem túl gusztusos... Mindent egybevéve remek sütemény ez, főképp azoknak ajánlom akik szeretik a piskótaszerű süteményeket.

Hozzávalók

- 20 dkg vaj (!)

- 5 dkg kristálycukor

- 15 dkg barna cukor

- 3 tojás

- 15 dkg liszt

- 2 kiskanál szódabikarbóna

- 1 csipet só

- 25 dkg hámozott, darabolt alma (4-5 darab)

Elkészítés

Az almát pucoljuk meg, daraboljuk fel.
A kristálycukrot és 5 dkg vajat olvasszunk össze, majd ha világosbarna, dobjuk hozzá az almát. Hagyjuk párolódni, időnként keverjük át.
A maradék puha vajat, cukrot és a tojásokat keverjük ki alaposan. Szitáljuk hozzá a lisztet, sót, szódabikarbónát.
Egy tortaformába tegyünk sütőpapírt, ebbe halmozzuk bele az almákat, majd öntsük rá a masszát. 170°-on körülbelül fél órát süssük. Tejszínhabbal, esetleg fagyival kínáljuk és karamell öntettel.

A mostani Fűszermánia Gabi által kiírt blogkóstolón a FecskeFészek blogot kaptam tüzetes átvizsgálásra. Sajnos nem volt rá annyi időm, mint amennyit szerettem volna, de amit láttam a blogból, az nagyon ötletes. Főképpen a gyorsan elkészíthető tésztaételek között szemezgettem. ( A Limeos - sütőtökös tészta márványsajttal és kesudióval például kész ízorgia lehet - sajnos a családom konvencionális ízlése miatt fel sem merülhetett bennem, hogy ezt készítsem... Majd ha saját háztartásom lesz. Már van is egy listám, miket fogok akkor készíteni...) Egy vicces virslis tésztát néztem ki, de sajnos nem volt itthon virsli. Viszont a tészta mellé járó sajtszószhoz ragaszkodtam. Egy másik recept, egy hamis carbonara is nagyon tetszett, szintén a sajtszósz és a ropogós bacon miatt. Ebből a kettőből és az otthon fellelhető alapanyagokból kreáltam meg az erre a fordulóra szánt tésztaételemet. Az eredmény tragikus lett. No nem a recepttel, azzal nem lett volna semmi hiba, máskor is készítettem már hasonlót, ezek a sajtszószos egyszerű tészták zseniálisak! A gond az volt, hogy a trappista sajt, amit a szószba szántam, nem akart olvadni. Egyszerűen nem olvadt. A forrásponton lévő tejszínben kevergettem már tíz perce, és a kanalat kiemelve egy megszilárdult pókhálószerű izét láttam - ez volt a reszelt sajt. Így végül botmixerrel kellett pürésítenem, de az sem segített olyan sokat, a mártás darabos lett, a sajt pedig gumiszerű. A trappsita specialisták segítsenek: mi lehet a nemolvadásnak az oka? Mindig ilyen márkájú sajtot veszünk, és eddig mindig elolvadt. Nem járt le. Nincs fura szaga... Mi vele a gond?

A tésztát megettük, a szósz is elfogyott, de ahogy kihűlt egy sűrű tömbbé állt össze... Szeretném nyomatékosítani, hogy nem az alaprecept hibája ez a baki! Gondoltam rá, hogy sütök-főzök valami mást is erről a blogról, de sajnos a határidőig nem fog időm jutni rá. Ettől függetlenül nagyon tetszett a blog, vissza-vissza fogok még nézni! :)

Hozzávalók (4-5 főre)

- 500 g tészta (spagetti) (só, olaj a főzéshez)

- 1,5 dl tejszín

- 1,5 dl tej

- 300 g reszelt sajt (olvadékony!)

- 2 gerezd fokhagyma

- frissen őrölt bors

- 1 csipetnyi szárított bazsalikom (elhagyható)

- bacon (4-6 szelet, tetszés szerint)

Elkészítés

Egy lábasban felteszünk vizet forrni, a tészta főzéséhez. Ha felforrt egy nagy csipet só, és egy kiskanálnyi olaj társaságában főzzük ki a spagettit.
Egy kicsi serpenyőben az apróra vágott bacont addig pirítjuk, míg jó ropogós nem lesz.
A tejet és a tejszínt felmelegítjük, beledobjuk az apróra vágott vagy pürésített fokhagymát. Ha forró beledobjuk 2-3 adagban a reszelt sajtot, folyton kevergetve elolvasztjuk. (Ha szintén "rossz" sajtot fogtunk ki, tépjük a hajunkat, és a bevezető szövegben leírtak szerint cselekedjünk...)Borsozzuk, bazsalikomozzuk ha kell sózzuk. (A bacon sós lesz, így csak módjával!)
A tésztát leszűrjük, tetszés szerint összekeverjük a szósszal, vagy a tészta mellett kínáljuk, és a ropogós bacont a tetejére szórjuk.

Dinánál láttam ezt a sütemény, és egyből beleszerettem a képekbe. (Nála mindenféle süteménynél igen nagy a kísértés). A Snickers csoki nagy kedvencem, bár kiskoromban nem szerettem, nem is tudom miért... Dina receptjéhez képest néhány dologban változtattam, például sós mogyoró helyett ima török mogyorót törtem a tetejére. Kicsit sajnálom, hogy így kimaradt a sós jelleg, legközelebb úgy fogom készíteni, mert lesz legközelebb, természetesen! A házi készítésű karamell öntetet is boltira cseréltem, idő hiányban szenvedek mostanság... Ennek ellenére a sütemény remek lett.

Hozzávalók

- 20 dkg liszt

- 30 dkg cukor

- 1 csomag sütőpor

- 45 dkg tejföl

- 10 dkg reszelt csokoládé (nálam fele ét, fele tej)

- 100 g (sós) mogyoró

- házi karamell, vagy karamell öntet

Elkészítés

A sütőt előmelegítjük 180°-ra.
A folyékony és a száraz hozzávalókat külön összekeverjük egy tálban, majd a folyékonyhoz szórjuk a szárazt és elkeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, a tetejét megszórjuk a durvára vágott mogyoróval.
25 percig sütjük, karamell öntettel leöntve tálaljuk.

A blognak vége. Konyha hiányában egyszerűen nem lehet gasztroblogot üzemelni. És ameddig azt ismételgetik, hogy "ez nem a te konyhád", addig nem lehet jó lélekkel sütni. Szerettem csinálni,értelmet adott a hétköznapjaimnak. Sajnálom, hogy vége. De stílusosan kell befejezni. Egy csokoládétortával zárok, egyfajta sajttorta ez, Váncsa zseniális könyvéből. Remélem, hogy a blogon található receptek másoknak is jól jönnek majd. Ha kipróbálták valamelyiket, és tetszett, írjanak. És süssenek. Szentimentálisan hathat, de itt szeretném megköszönni Édesapának, hogy olvasott, hogy érdekelte az, amire az életemet szerettem volna feltenni. Lehet, hogy egyszer majd visszatérek, vagy időnként felkerül egy-egy újabb recept. Nem tudom. A torta fantasztikus, tömény, csokis krémes. Kóstolják meg.

Hozzávalók

- 500 g mascarpone

- 250 g jó minőségű étcsokoládé (nálam 50 g ebből tejcsoki)

- 4 egész tojás

- 15 dkg kristálycukor

- 5 dkg vaníliás cukor

- 1 csipet só

- 3,5 dl tejföl

Elkészítés

A csokit vízgőz felett, vagy kis láng felett óvatosan felolvasztjuk.

A mascarponét kikeverjük a cukrokkal, majd egyesével hozzáütjük a tojásokat is. A tejfölt is beledolgozzuk, majd végül a folyékony, ám kissé már kihűlt csokit is. 23 cm-es formába öntjük, és 160 fokra előmelegített sütőben 35 percet sütjük. Ezután kikapcsoljuk a sütőt, és még egy órán át bent hagyjuk a tortát.

Szobahőmérsékleten kihűtjük, majd hűtőbe tesszük. Tejszínhabbal csokiforgáccsal díszítjük, és tálaljuk. Érdemes legalább egy éjszakára hűtőbe tenni, akkor fog szépen megdermedni. A kést érdemes minden vágásnál megtörölni, így szép szeleteket lehet vágni.

Ismerik a Lipóti Pékség zseniális süteményét, a Boci sütit? Nem tudom, ki hogy van vele, de én a szerelmese voltam. Sajnos ez a termékük megszűnt, nem tudom miért. Helyette csak paleós édességeik vannak, ami számomra bosszantó. Nem vagyok a paleo ellensége, kifejezetten érdekes táplálkozásnak tartom, de egyre több finom sütemény szorul háttérbe ezek miatt az édességek miatt, ami zavar. Mert a boci süti igenis finom volt. Helyette van tönkölyös szilvás meg köleses barackos, ami nem feltétlen rossz, de a Boci süti lába nyomát sem csókolhatná meg. Persze túlzok. Ízlések és pofonok... Mindenesetre a süti visszavonása már nem bánt annyira, mert összeollózott receptekből, ilyen olyan ötletekből megalkottam egy receptet, ami (most túlzás nélkül mondom) zseniális! A kép elég rossz lett, ezért inkább elmondom mire kell számítani: édes ropogós morzsakéreg, aztán puha piskóta, a fogak alatt dió ropog, és egyszer csak, mint valami krémes álom, a selymes karamellkrém... Én imádom!! :) És mindenkinek ajánlom!

A blog jövőjét egyenlőre nem tudom. Mindenesetre nagyon hiányzik és az elmúlt néhány főzés nélküli hét (hónap) rádöbbentett arra, hogy igazán ezt szeretném csinálni. :) Remélem lesz újabb recept.

Hozzávalók

A tésztához

- 2 bögre liszt (1 bögre 2,5 dl)

- 1 bögre cukor (fele barna)

- 1 bögre tej

- 1/2 bögre olaj

- 1 tojás

- 1 csomag vaníliás cukor

- 1 csomag sütőpor

- 1 marék durvára vágott dió

A tetejére

- 6 dkg liszt

- 4 dkg cukor

- 4 dkg hideg (!) vaj/margarin

A belsejébe

- sűrű karamellkrém (késztermék vagy házi, lásd tipp)

Elkészítés

A tésztához valókat kikeverjük (akár csak spatulával) a szokásos módon. (Száraz hozzávalók+tej+olaj+tojás+dió)
A tetejére való crumble tésztát összemorzsoljuk. Ennek a tésztának a lényege, hogy darabos legyen, ezért igyekezzünk ugyan a vajat és a lisztet összedolgozni, de nem szabad összegyúrni, inkább ujjakkal kell morzsolgatni.
A tésztát egy közepes sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük. (Vagy muffin formákba, úgy is remek lehet!) A sűrű karamellkrémet sűrűn belekanalazzuk, ahogy a túrós-kakaós bocisütinél szokás. (lásd) A crumbe tésztát egyenletesen a tetejére szórjuk és előmelegített sütőben 180°-on 35-45 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy kész van e.

Tipp

Dinának van egy remek karamellkrémje ami szerintem jól használható ide is. Vagy lehet összetörni vajkaramellát, és azt szórni a tésztára, hátha megolvad. Bár ezt nem próbáltam. :) Én ilyet használtam, nagyon bejött. :)

Nagyon finom pohárdesszert, ami pillanatok alatt elkészül. Már több helyen láttam a karamell-banán kombinációt, de eddig nem voltam meggyőzve az ütősségéről. De ez a desszert zseniális. Egy borongós délután egy izgalmas Hitchcock-film mellett remek nassolnivaló.

Hozzávalók (2 főre)

- 4 db citromos puszedli (vagy keksz)

- 2 db puha banán

- 1-1,5 kiskanál rum

- karamellkrém (késztermék)

- tejszínhab

Elkészítés

A banánt villával összetörjük (pár karikát félretettem a díszítéshez) a rummal.
A kelyhek aljára elosztjuk a nagyobb darabokra tört kekszeket, majd rákanalazzuk a banánpépet és a karamellkrémet is. Rákanalazunk egy adag tejszínhabot és megszórjuk díszítésképpen egy csipet kakaóporral. A félretett banánkarikával díszítjük.

Váncsa szakácskönyve egyszerűen zseniális! Az egyik kedvenc könyvem, míg regénynek is beillik, mert remek történetek vannak benne, minden gasztoérdeklődőnek kötelező olvasmány. A Julie és Julia film főszereplőjének vállakozása alapján gondoltam arra, hogy kellene csinálni egy Váncsa projektet is, hiszen a receptjei különlegesek és már a leírásuktól is összefolyik az ember szájában a nyál. Ebből az áradozásból a lényeg: olvassák Váncsát. :) Az alábbi keksz egy remek előétel, a márványsajt kedvelőinek kihagyhatatlan. Az olívabogyó és dió pedig pompás hozzá. A recept saccperkábé, emiatt ne haragudjanak, tetszés szerint mehet bele minden.

Hozzávalók

- 1 kis marék különféle mag (nálam fenyőmag és dió)

- 15-20 dkg márványsajt

- 1 kiskanálnyi vaj (!)

- 1 evőkanál tejföl

- 1 kiskanál diópálinka (eredetileg portói)

- sós kekszek (nálam korpovit) kb. 8-10 db

- díszítéshez: olívabogyó vékony karikákra vágva, dió

Elkészítés

A keksz kivételével a hozzávalókat egy morzsárban vagy robotgéppel összedolgozzuk. A kekszekre kenünk egy adagot a masszából, majd egy karika olívabogyóval és egy darab dióval díszítjük.
Grill fokozaton addig sütjük, ameddig bugyogni nem kezd a sajt.

15 de legfeljebb 20 perc alatt elkészíthető kekszről van szó, ami bámulatosan finom és mindőssze négy hozzávalóból áll. És ez nem kamu... nem az a fajta kevés hozzávalós sütemény, amiben csak az "extra" hozzávalókat számolják... Bár a kevés összetevője ellenére nem mondanám rá, hogy olcsó, hiszen 5 púpos evőkanál nutella kell hozzá, ami szinte egy fél üveg, de nagyon nagyon megéri!! Nagyon finom keksz, a belseje puha, a széle ropogós, és a fehércsoki valami eszméletlen benne. Karamellizálódik, így olyan, mintha puha karamell kockákra harapna az ember... Akit zavar, hogy kicsit fakó a színe, az adjon hozzá egy csapott evőkanál sötét cukrozatlan kakaót, így sötétebb lesz. (Ebben az esetben érdemes egy kevés tejet is beleadni, mert a kakaó nagyon "sűrít".) Lényeg a lényeg: egyszerű, gyors, próbálják ki!

Hozzávalók

- 5 evőkanál nutella

- 5 evőkanál liszt

- 1 nagyobb tojás

- 3 sor fehércsoki

Elkészítés

A fehér csokit durvára vágjuk, a hozzávalókat pedig összekeverjük. A masszát sütőpapírral lefedett tepsibe adagoljuk egy kanál segítségével. Ne rakjuk közel egymáshoz a kupacokat, mert terülni fog.
180°-os előmelegített sütőben 8-10 percig sütjük. Ha ropogósan szeretnénk, akkor pár perccel tovább. Kicsit hagyjuk hűlni a tepsin, majd fogyasztható. A tej remek kisérője ennek a finomságnak! :)

Egy nagyon gyorsan egy egyszerűen és rendkívül változatosan elkészíthető reggeli (vagy uzsonna) a melegszendvics. Ez a bundáskalács lényegében egy alfaja a szendvicseknek, és a maga nemében utolérhetetlen. :) Vaníliás édes tejfölös krém (ami cserélhető joghurtosra vagy mascarponésra) és darált meggy. Én a puha friss kalácsot szeretem használni hozzá, bár remek felhasználási módja a száraz kalácsnak is ez a módszer. Talán nem olyan gyors, mint egy tál müzlire önteni a tejet, de egy-egy reggel belefér ez a negyed óra alatt elkészíthető finomság.

Hozzávalók (1 adaghoz)

- 2 vékonyabb szelet kalács

- 1 kiskanál sűrű tejföl

- 1 kiskanál cukor (ízlés szerint lehet több vagy kevesebb)

- kevés vaníliaőrlemény vagy vaníliás cukor

- 2 kiskanál darált meggy vagy más lekvár/dzsem

- kevés tej + 1 kiskanál vaníliás cukor

- kevés vaj

Elkészítés

A tejfölt kikeverjük a cukorral és a vaníliával, majd elkenjük az egyik szelet kalácson. Rákenjük a lekvárt és ráillesztjük a másik szeletet. A szendvicset összenyomjuk egy kicsit, majd egy pillanatra belemártjuk a cukros tejbe. Gyorsan magába szívja a folyadékot, úgyhogy figyeljünk arra, hogy ne elázzon, hanem csak egy picit szívjon magába. (Egyébként ez a lépés akár el is hagyható, ha ózkodunk az elázástatástól.)
Egy serpenyőben egy kiskanálnyi vajat (!) olvasszunk, majd ha felmelegedett, akkor süssük ki a szendvics mindkét oldalát, míg meg nem pirul. Porcukorral megszórva, lekvárral tálaljuk.

Régen láttam az interneten egy hasonló képet és rögtön meg is valósítottam, de még nem blogoltam, így nem tudtam megosztani sem a képet, sem az elkészítését. Ma eszembe jutott ez a cuki kis díszítmény és megcsináltam újra. Előre leszögezem, hogy ez inkább csak a szemnek készül, hiszen az olívabogyó, nyers répa és a juhtúró nem akkora ízélmény, (persze minden alkotója nagyon finom), viszont néha dekorálhatjuk a hidegtálakat ezekkel a pingvinnel, mert nagyon aranyosak! Szülinapi ünneplésekkor, vendégségben igazán jól feldobják a hangulatot és a vendégváró finomságok mellett üde színfoltok lehetnek.

Hozzávalók

- répa

- fekete olívabogyó (magozott, töltetlen)

- juhtúró

- szemnek durvára tört bors (az egész túl nagy)

- fogpiszkálók

- türelem

Elkészítés

A répát meghámozzuk, felkarikázzuk és kivágunk belőle egy körcikket. Az olívabogyókat egy papírtörlőn kicsit lecsepegtetjük, majd kivágunk belőle háromszögeket. Megtöltjük juhtúróval. A fejhez félbevágunk egy olívabogyót, juhtúróval töltjük, majd egy répából farigcsált háromszöggel és a borssal díszítjük.
Forpiszkálóra húzzuk a talpakat, a testet és a fejet.

A szarvasgomba mindigis olyan fűszer volt, amit ki szerettem volna próbálni, hiszen a csapból is ez folyik, hogy milyen drága, hogy milyen nemes... hogy micsoda remek dolog ez a szarvasgomba. Amikor a piacon sétálgattam találtam egy bácsit, aki rendszerint gombákat árult és - mint a felirat elárulta - friss szarvasgombája érkezett. Kíváncsi voltam, ezért odamentem érdeklődni, először csak félénken az árát kérdeztem meg, majd megbátorodva az elkészítésekről faggattam az árust. (A recept alatt olvashatóak a javaslatai.) Végül vettem egy picike darabot 400 forintért. Azt mondta, hogy négy embernek egy bőven elég. Ezt a tojásrántottát az ő javaslatai alapján készítettem el. Az eredmény? Hm... nem rossz. Higyjék el, szívesen áradoznék, de nem tudok. Különlegesnek különleges... De nekem nem lett a szívem csücske. Majd egyszer meg fogom kóstolni a klasszikus fekete szarvasgombát is, mert ha ekkora kultusza van, akkor csak jó.... :) A recept 2 főre szól, mi öt részre osztottuk, azért látszik olyan kevésnek a képen.

Hozzávalók (2 előétel)

- 4 tojás

- 1 evőkanál tejszín

- só

- 1 ujjpercnyi szarvasgomba

Elkészítés

A gombát és a tojásokat egy műanyag dobozba tesszük, majd hűtőben tartjuk egy éjszakáig. (A tojás a pórusain keresztül átveszi a szarvasgomba illatát.)
A tojásokat enyhén felverjük, majd egy kevés vajon lágy rántottát készítünk, amit tejszínnel teszünk még krémesebbé.
Én a szarvasgombát vékonyra szeleteltem, és felcsíkoztam, de lehet reszelni is. (A gombát nem kell meghámozni, ha sáros egy kimustrált fogkefével folyó víz alatt meg lehet tisztítani.) A gombát a forró rántottán tálaltam.

Tudnivalók

A szarvasgombának nem tesz jót az erős hőkezelés, az is elég neki, ha meleg "közegben" van. (Legalábbis ezt mondta a piacon a bácsi, akitől vettem.)

Egyéb felhasználás

A gombás az életére esküdött, hogy úgy a legjobb, ha tojással készítem el, de mondott néhány más alternatívát is. Szerinte a gomba nagyszerű tésztával. Ilyenkor forró tésztát kell összekeverni tetszés szerinti vajjal és szarvasgombával. Említette még a fűszervajat is: a felszeletelt, reszelt gombát össze kell gyúrni vajjal, hengerré formázni, majd hűtőben tartani felhasználásig.

Sajnos mostanában kicsit kiestem a főzős - sütős játékokból, de most szeretnék visszacsatlakozni. Ezt a süteményemet a Szakácsmustra 9. fordulójára készítettem, amit a Fűszermánia blog szerkesztője írt ki. Ezúttal a kipécézett szakács Lajos Mari volt. Amint megláttam a kiírást a lelkem örömtáncot járt. Lajos Marit ugyanis nagyon nagyon nagyon nagyon szeretem. Pláne, hogy a Hemző-féle ételfotók gyönyörűek, ordít a fényképekről a meghittség és a főzés imádata. Kisebb koromban, de még most is, gyakran nézegettem végig újra meg újra a 99/33 sorozatukat, először még csak a képeket csodálva, majd lassan felfedezve a receptek gyönyörűségeit. Nem csak az igényes könyveik miatt lopták be a szívembe magukat, hanem remek dolog úgy sütni, hogy tudom, az ország nagy része ugyanúgy készíti a pozsonyi kiflit vagy a tepertős pogácsát, ahogy tőlük látták/olvasták. Hiába, Lajos Mari a nemzeti- és gasztroidentitásunk (már ha van ilyen) kitörölhetetlen alakja, az örök nagymama, akihez minden helyzetben bátran lehet fordulni segítségért. Minden háztartásban fellelhető, mindenki ismeri a nevét, aki járt már a konyhában. Igazi ikon ő, akárcsak az amerikaiaknak Julia Child... Egy igazi magyar háziasszony.

A süteményről... A kiírás után rögtön a LM gyűjteményünkre vetettem magam és rengeteg esélyes versenyző közül ezt az első látásra nem különösebben vonzó lekváros raviolit választottam a 66 Karácsonyi édesség c. könyvből (50.o). Fél adagban készítettem el, de a hatalmas sikere miatt biztosan fogom még csinálni! Savanykás lekvárral töltöttem, ami miatt még a nem túl édesszájú Édesapám szívébe is belopta magát a süti. Két hátránya van, az egyik, hogy időigényes (1,5-2 óra az elkészítése), másrészt nem egy olcsó sütemény, a teljes adaghoz 4 rúd vanília szükségeltetik. Mindezek ellenére zseniális recept, a tészta omlós és finom, a gyúrása pedig igazi élmény, olyan finom vanília illat lengi be a konyhát... (Látszik is a fényképen, hogy ellepik a sütit a vanília-pettyek...) Nagyon nagyon finom, amolyan klasszikus békebeli aprósütemény. Mindenkinek csak ajánlani tudom! :)

Hozzávalók (fél adag, kb 40 kicsi darab)

- 225 g liszt

- 1/4 kk. sütőpor

- 1 tojás (a dupla (=normál) adagban is ennyi)

- 6 csepp mandualaroma (színtelen)

- 140 g puha vaj/margarin

- 75 g cukor

- 2 vaníliarúd (cukor helyett vaníliáscukorral pótolható - de nem érdemes!)

- 1/2 citrom reszelt héja

- lekvár a töltéshez: nálam darabos feketeribizli dzsem (fontos, hogy sűrű legyen)

- 1 tojás és egy kiskanál tej keveréke a sütéshez

Elkészítés

Lajos Mari honlapján megtaláltam a receptet, így inkább nem írom le a külön az elkészítést, csak a tapasztalataimat és amit másképp csináltam.

A tészta remekül kezelhető, egyáltalán nem ragad és hamar összeáll. A vaníliarudat nem érdemes kidobni, bármikor jól jöhet: lehet belőle saját készítésű vaníliacukrot készíteni (millió meg egy recept van erre), vagy tejbegríz/rizs készítésekör belefőzni az ételbe.

A raviolikat érdemes jól megtömni, úgy a legfinomabb, de persze ez mindenki ízlésére van bízva.

Én Lajos Marival ellentétben nem nagy kiszúrókkal, hanem jóval kisebbekkel dolgoztam, ez így nem túl takarékos sem a sütési időt tekintve, sem a babrálást, de én jobban szeretem az apró sütiket tucatjával enni, mintsem két-három nagyobb darabot. De persze ez ízlés kérdése.

Én a savanykásabb lekvárokat ajánlom, például áfonya- vagy ribizlidzsem, így a kevésbé édesszájúak is imádni fogják.

Fantasztikus recept, próbálják ki!

A kép innen való.

Csatába hívlak Benneteket, gasztrobloggerek!! Indul a 22. Blogkóstoló! A háziasszonyi szerepért köszönet Mártinak, az előző forduló kiírójának.

A jelentkezési határidő március 22.vasárnap este!

Jelentkezni ez alatt a bejegyzés alatt kommentben lehet, illetve a voroskaktusz@freemail.hu e-mail címen.

Mi ez a játék?

Ennek a játéknak a lényege az, hogy egy sorsolás után mindenki a neki választott blogról süt vagy főz valami finomat, lefényképezi és a saját blogján közzéteszi. A receptek linkét el kell küldeni az aktuális háziasszonynak, aki a határidő leteltével egy összefoglalóban teszi közzé a finomságokat.

Ki jelentkezhet?

Mindenki, akinek a gasztronómiai vagy egyéb témájú blogján legalább 30 recept található (hogy a "pár" biztosan találjon magának kedvére való (és esetleg speciális étrendjébe illeszthető) ételeket) és van kedve részt venni ebben a játékban.

Aki nem rendelkezik bloggal, vagy nincs elegendő recept a tarsolyában, az is jelentkezhet, de ebben az esetben őt nem sorsolom ki, viszont ő kap blogot, ahonnan süthet-főzhet. Így bátran mindenki jelentkezzen!!

DE!

Kérem, hogy azok, akik tudják, hogy nagyon elfoglaltak mostanában és nem tudják vállalni a kötelezettségeiket (mint a sütést egy másik blogról) ne jelentkezzenek, mert mindenkinek kellemetlen, ha valaki kimarad. Kérem, hogyha jelentkezés ellenére nem sikerül teljesíteni a feladatot, akkor írjatok a "párotoknak", így kevésbé kínos a dolog. Remélem, hogy ilyen nem lesz...

Lemaradtam a jelentkezési határidőről...

Írj bártan egy e-mailt, megoldjuk, hogy bekapcsolódhass a játékba!! :)

Szóval, jelentkezésre fel!! :)

Régi vágyam a csokoládé mousse. Most találtam a Praliné Paradicsom blogon egy egyszerű és nagyszerű receptet, amihez mindössze két hozzávaló szükséges. A csokoládé és a víz. Érdemes elolvasni Zsuzsi írását erről, hiszen nagyon érdekes tudomány a molekuláris gasztronómia... A receptet változtatás nélkül megcsináltam, de a 90%-os étcsokoládé nekem túl sok volt, így aki hozzám hasonlóan jobban kedveli a lágyabb ízeket, az inkább próbálja tejcsokiból készíteni, vagy kóstolja meg azt a remek forró csokit (vagy turbó kakaót) amit végül én is csináltam a végeredményből... :) Ennek ellenére jó tudni, hogy így is lehet mousse-t készíteni, a recept tényleg megvalósítható és működik. Aki szereti az étcsokoládét, imádni fogja ezt a desszertet, hiszen nincs hozzáadott tejszín és tojás, így akár fogyókúrásnak is nevezhetjük ezt az intenzív ízű édességet.

Hozzávalók

- 65 g víz

- 70 g étcsokoládé (jó minőségű - mondanák a csokisznobok, én inkább azt mondom, olyan csoki, aminek szereted az ízét, végtére is csak ez érződik majd...)

Egyéb

- jég

Elkészítés

A csokit feldaraboljuk és a vízzel egy edénybe tesszük. Kis lángon, vagy vízgőz felett felolvasztjuk.
Egy tálba hideg vizet öntünk (a tál akkora legyen, hogy a másik edény felé férjen és ki lehessen támasztani) jegekkel lehűtjük. Az olvadt csokit felé rakjuk és kézi habverővel kihabosítjuk. Akkor jó, ha enyhén felvert tejszínhabra emlékeztet az állaga.
Poharakba kanalazzuk és akár rögtön is fogyasztható, de le is lehet teljesen hűteni. Annyi lesz belőle, mint ami a képen látszik. Célszerű kisebb (pl. pálinkás) poharakba tölteni, ha több embernek készül. Nagyon tömény adag!

És ami lett belőle...

90%-os csokoládéval készítettem, de én az 52-eshez vagyok ízben szokva, így a vártnál sokkal keserűbb ízt kaptam. Kicsit szerettem volna ezt enyhíteni, ezért felöntöttem egy kevés tejhabbal, és adtam hozzá két kiskanálnyi porcukrot. Végül forrócsokiként alakult újjá ez a desszert, így egy enyhébb, de jellegzetesen étcsokoládé ízű ital lett belőle.

Összekeverve a tejhabbal és a cukorral

Elkészítés

A kész csoki mousse-ot (lásd az előző recept) felöntöm tejhabbal. A tejhab primitív házi változata úgy készül, hogy egy üres falkonba öntök egy bő ujjnyi tejet, majd addig rázom, míg hab nem lesz belőle. Ráöntöm a mousse-ra, majd elkeverem, hozzáadok egy kevés cukrot. (Tetszés szerint.)
Egy pohárba kanalazok két kiskanálnyit a csokikrémből, adok mellé egy kiskanál nestle kakaóport (ízesítettet), felöntöm tejjel, majd mikróban megmelegítem... Nagyon finom, jó illatú, étcsokis ízű turbó kakaó lett belőle.

Egy szakácskönyv, ami szórakoztató és olvasmányos

No meg tele van király receptekkel. Aki szeret olvasni és főzni, a főzésről olvasni vagy olvasás közben főzni, annak tetszeni fog ez a remekmű. Ez a könyv egyfajta gasztronómiai irodalmi kooperáció, ami úgy tud egyszerre két dolgot művelni, hogy egyik sem csorbul. Mindenkinek szívesen ajánlom, aki szereti a stand-up-os stílust, és nem receptcentrikus, képes egy szakácskönyvet egy ültő helyben végigolvasni.

Ez a könyv ugyanis egyfajta irodalmi szakácskönyv: minden recepthez tartozik egy-egy emlék, vagy keletkezés történeti adalék, amit a szerző bámulatos stílusban és szellemességgel ad elő. Marton Levente könyve úttörőnek számít, jó volna, ha több ilyen könyv látna napvilágot. (Tudom, tudom... Váncsa. Bár ő kicsit más stílusú.)

Persze ízlések és pofonok, volt egy-két pont, ahol az én konzervatív fülem vulgárisnak hallott egy-két minden kétséget felülmúlóan szemléletes hasonlatot, de ezeket leszámítva (igazából csak egy zavart) igazán jól éreztem magam a könyv olvasása közben. Az író szellemes, közérthető stílusban adja közre a tapasztalatait, élményeit. Annak ellenére, hogy sok benne a személyes vonatkozás, mégsem éreztem úgy, hogy behatolnék valaki intim szférájába. A szerző remekül megtalálta azt a vonalat, amikor még izgalmasnak számít egy vadidegen ember élete, de soha nem csúszott át a magánélete szellőztetésébe, végig szorosabb vagy lazább kötelékkel bár, de kötődött az étkezéshez, a népek étkezési szokásihoz, vagy az alapanyagokhoz, tehát ahhoz, amit úgy nevezünk, gasztronómia. A könyv alcíme is ez: Kulináris karcolatok.

No és a receptek? Az tetszik benne nagyon, hogy sokszínű. Hamburger (izgalmas csavarral persze), halpástétom, libamáj tatin, pacal, zakuszka, olasz tésztafélék, brownie, panna cotta, csiga, minden megtalálható itt. És most csak véletlenszerűen írogattam ki ételeket a tartalomjegyzékből.

Nagyon tetszett a könyv tagolása, érthető, elkülöníthető fejezetekre van osztva. A felosztás alapvetően az étkezés menetét követi. Külön tetszett, hogy a főételeket szétválogatta, így van egy "Madárhúsok", egy "Négylábúak" egy "Vízitermés"és egy "Tésztakeringő" fejezet, ami egyszerűvé teszi a tájékozódást a könyvben.

A szakácskönyvet rendkívül szép és izgalmas fényképek tarkítják, egyetlen bánatom ezzel kapcsolatban az, hogy nincs mindegyik recepthez kép, bár ez nem akkora gond, hiszen a szerző olyan szemléletesen képes leírni azt hogy néz ki egy étel, hogy már csak a sorok olvasásakor is összefut a nyál a számban.

Összességében szerintem ez az a könyv, amit csak szeretni lehet. A receptjei izgalmasak, különlegesek, ám beszerezhető alapanyokból készülnek az ételek, így nem okoz különösebb kellemetlenséget a vásárlás. A stílusa engem meggyőzött. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli az igényes és érdekes szakácskönyveket.

Ami különösen tetszett:

- az író életkedve, szellemessége, egyfajta életstílust is sugároz a receptjeivel

- az igényes fotók

- értelmes tagolás

Kiknek ajánlom?

- mindenkinek aki szeret főzni és szeret arról olvasni, hogy mások is szeretnek

- olvasni kedvelőknek

- a szép könyvek kedvelőinek

Értékelés: 10/9 (10) :)

Ilyen szöveggel láttam egy receptet a Minden egyben blogon, és rögtön megtetszett. Hiába, szeretem a tejfölös-sajtos-fokhagymás dolgokat. Kicsit módosítottam az alapreceptet, így született meg ez a verzió. Gyorsan elkészülő, olcsó és maradékokból összeállítható szendvics lett belőle, ami nem mellesleg igen finom is. :) Ha maradt otthon sült hús, sonka, párizsi, vagy nem talál gazdát egy a hűtő mélyén lappangó megkeményedett sajtdarab, akkor ez a recept remekül felhasználható.

Hozzávalók

- 2 karéj kenyér (ez a mi terminológiánk szerint 4 szelet, de persze ahány ház...)

- 1 tojás

- 2 púpos evőkanál tejföl

- só, bors

- nálam 2 szelet sonka (pulyka)

- reszelt sajt (kb 8-15 dkg tetszés szerinti mennyiség)

- 1 gerezd fokhagyma

Elkészítés

A sütőt grill fokozatra állítjuk és előmelegítjük.
A tojást, tejfölt, sót, borsot kikeverjük, majd hozzáadjuk az apróra vágott (vagy összezúzott) fokhagymát, az apróra vágott sonkát és a reszelt sajt 3/4-ét.
A kenyeret egy alufóliával bélelt tepsibe tesszük és a krémet egyenletesen elosztjuk rajta. (Ha a krém tevésnek tűnik adjunk még hozzá tejfölt, ha így is, üssünk bele egy kis tojást.) A reszelt sajt maradékával egyenletesen megszórjuk, majd a sütő legfelső fokán addig sütjünk, míg szépen megpirul. Körülbelül 10-15 percig.